Image default
Vélemény

Boldog István Dávid: A nyílt hazugságok követése

Tragikusnak tartom, hogy az elmúlt években olyannyira nagy hiányt szenvedtünk releváns közéleti pillanatokból és hatásos ellenzéki szerepvállalásból, hogy amint megcsap minket az ellenállás szele, máris kiakadt állkapoccsal kiáltjuk nemzeti hőssé részben (!) azokat, akik nem csupán inkompetenciájukból, de leginkább cinizmusukból és hiteltelenségükből adódóan konzerválták a NER-t Magyarország számára, és akik jelenlegi tetteikkel továbbra is hiteltelenítő hatást gyakorolnak a demonstráló népre – minek felháborodása egyébként teljességgel megalapozott. A Fidesz totalitárius lépései valóban csupán egyik részét képezik a teljes problémának, a probléma másik, legalább ilyen jelentős oldala a sokéves ellenzéki hatástalanság, az ellenzék jelenlegi áldozati retorikája, Gyurcsány mindenki által ismert múltja és természetesen tagadhatatlanul a magyar társadalom szellemi érettlensége, ami valójában az előbb felsoroltak alapja.

Kétségbeejtő azt látni, hogy a jelenlegi, igencsak megkérdőjelezhető minőségű, de legalább létező ellenzéki aktivitás elismerése mellett hozzám hasonlóan akárki megfogalmaz aggályokat az egyes képviselők viselkedésével, valamint a jelenlegi tüntetéssorozat koncepcióhiányával és értékfedezetével kapcsolatban, mindenki megkapja, hogy ez a cselekedet a Fideszt segíti, hogy márpedig a képviselők múltjuktól függetlenül hősies és zseniális munkát végeztek a tévészékház épületén belül, és az ezzel valamelyest szembemenő ellenvélemény a hatalom malmára hajtja a vizet, ezért kerülendő. Nos, bocsánatot kérek mindenkitől, de a múltban ki nem mondott érvek, a gyermekded naivitásunk, a nyílt hazugságok követése és terjesztése a valósággal való konfrontálódás igénye helyett – éppen ezek voltak azok az építőkockák, amelyek végül felépítették Orbán Viktor illiberális Magyarországát, ezek a ki nem mondott, elnyomott szavak voltak azok, amelyek által jelenleg olyan szorongató helyzet alakult ki, amilyen. Igen, bár kissé kellemetlen volt nézni, de jól tette az ellenzék, hogy megakadályozta a törvényhozás rendeltetésszerű végbemenetelét, jobb a semminél, hogy tüntetések indultak meg, és végtére is a köztelevíziós akció jó volt arra, hogy a hatalom eszközei nagy nyilvánosság előtt is megmutatkozzanak, de azt gondolom hatalmas hibát követünk el, ha a szóban forgó politikusok többségétől többet várunk. Természetesen mindig megvan a fejlődés és a változás lehetősége, de egy idő után az ember jogosan veszti el a bizalmat bizonyos személyek iránt, és sajnálom, de rendőrök gumibotjai, vagyonőrök sípcsontjai nem fognak ellenzéket összekovácsolni, nem fognak valós ellenzéket alkotni – maximum egy összerugdosott régi ellenzék az, ami ebből születhet. Ennek leírása, ezen szavak kiejtése is azt mutatja, hogy Magyarországnak egyszerűen fogalma sincs arról, hogy mi a kiút a jelenlegi mocsárból. Kunhalmi Ágnes elemi színjátszókörös teljesítménye az ajtóval – csak hogy egyet említsek a sok közül – sajnos ugyanúgy állampolgárok szembeköpését jelenti, mint a fideszes arrogancia és cinizmus, és új politikai jövőkép helyett egy átformált salakanyag-építményt kínál fel számunkra a jelenlegi helyére. Ha ezt nem látjuk (be), nem értünk meg a változásra.

Buzdítok mindenkit arra, hogy saját magát tekintse lehetőségnek a jelenlegi helyzet megváltoztatására és Magyarország átformálására ahelyett, hogy megrozsdásodott oszlopokba kapaszkodna. Kérek mindenkit, hogy a hét minden napján tegyen egy jobb országért szolidaritásával, békéjével és építő törekvéseivel, úgy a magánéletében ahogyan azon kívül. Bátorítok mindenkit, hogy ahogy lehetősége adódik menjen ki az utcára, ha pedig nem így, másképp tegye transzparenssé saját álláspontját a jelenlegi helyzettel kapcsolatban, és ne engedjen az elfojtás komfortos-dögszagú gondolatának – őszintén szeretném, ha az O1G profilképfilternél tovább jutnánk ez ügyben. Summa summarum: amennyiben újra leszerepelt politikai szereplőkben és külföldi megmentőkben reménykedünk, pokol vár ránk. Ha viszont az önszerveződés, a szolidaritás, a megértés korlátlan igénye és a felelősségvállalás útján indulunk el, úgy gondolom van remény az üdvözülésre. Javaslom, hogy válasszuk az utóbbi utat.

A kép a zseniális Paweł Kuczyński alkotása.

További hasonló tartalmakért kövess itt: Progresszor

Forrás: Facebook
Közzététel időpontja: 2018. december 19.

Ajánlott cikkek

Miért kéreget Hadházy Ákos?

sivalkodo

Nagyon kellemetlen interjút adott Márki-Zay Péter

admin

Elindítjuk az összefogás barométert

admin
Betöltés....